A parkolás meglehetősen egzakt tudomány: van két vonal, ami közé be kell tennünk a verdát úgy, hogy lehetőleg ne takarjunk ki vele egyetlen mozgáskorlátozott jelet sem. Legalábbis így néz ki elméletben, de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy több mint 100 év sem volt elég ahhoz, hogy az emberiség megbarátkozzon az autóvezetés mesterségével és ezzel kapcsolatosan a helyes parkolás fogalmával. Ennek persze olykor meg is van az elkerülhetetlen következménye.
Valaki volt olyan kedves, és egy kis ragasztószalag segítségével megmutatta neki, hogy hol kezdődik az egyik és hol a másik parkolóhely.
Télen a lakótelepi szomszédok közötti parkolóharc már-már valódi művészeti ággá növi magát.
Valaki szemmel láthatóan nem vette jó néven, hogy miatta nem tudott kiparkolni és elindulni akkor, amikor akart.
Pedig milyen diplomatikusan indult.
Ez történik, amikor egy radiológus nem tudja tőled leparkolni a verdát.
Valaki segített felhívni a figyelmét, hogy mozgáskorlátozott helyen parkol.
Az ő parkolási stílusa exkluzív parkolóhelyet igényel.
Két ablaka bánhatja, ez már biztos…de valószínűleg még egy pofás kis bírságot is kapni fog a tűzcsap mellé parkolásért.
A szar bók is bók.
Játszva tanul az ember.
Ő már csak ilyen, ezen már nem változtathatunk, de gondoljunk a jövőre.
A helyében megfontolnám.
Rögtönzött KRESZ-lecke, ingyen.
A szomszédok már valószínűleg jól ismerik őt a környéken.
Lelki terrorral próbál meg hatni.
A buszsofőrök sem azok az emberek, akikkel érdemes packázni.
Ez sok mindent megmagyarázna.
Meg lennék lepve, ha ő írta volna, de azért ne zárjunk ki semmit.
Végezetül pedig: az arany tahó díj nyertese…
