Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa beesik egy magánbirtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.
– Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! – kéri az ügyvéd.
– Dehogy adom, az én földemre esett, tehát már az enyém! – mondja az öreg.
– Nana! Én egy nagyon jó ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszíti! – fenyegetőzik az ügyvéd.
– Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a “három rúgás törvénye” szerint rendezzük. Hajlandó így intézni a dolgot?
– Az mit jelent?
– Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Azé a kacsa, aki tovább bírja.
Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: “Ezt az öreget kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot.”
Szóval, belemegy. Az öreg kezd. Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
– Na, forduljon meg, most én jövök!
Az öreg megpödri a bajszát:
– Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!
