Alan Alexander Milne, a Micimackó írója ma lenne 134 éves, az ő emléke előtt tisztelgünk kedvenc, csacsi öreg medvénk bölcsességeivel. Mert bár csacskának tűnik, valójában sokkal mélyebben gondolkodik, mint azt első pillantásra feltételeznénk róla.
Micimackó már 1926-ben, első színre lépésekor olyan okosakat tudott mondani, hogy még a mai napig is emlegetjük. Nemcsak gyerekként, de felnőttként is érdemes elolvasni újra és újra gondolatait, mert ha szeretetről, barátságról, kötődésről és kapcsolatokról van szó, akkor olyan jó meglátásai vannak, hogy ha magunkévá tesszük bölcsességeit, akkor könnyebben elnavigálhatunk a körülöttünk élők között, sőt akár még némi önismeretre is szert tehetünk.
Alan Alexander Milne a legnagyobb sikereket kétségtelenül a Micimackóval érte el, ami két önálló regényt foglal magában, a Micimackót és a Micimackó kuckóját. Mellette több esszét, színdarabot és regényt is írt, de a Micimackó után már szinte csak ezzel a gyerekkönyvvel azonosították a nevét, épp ezért inkább átokként, mint áldásként élte meg a nagy sikert. A könyvet saját kisfia, Christopher Robin és az ő kedvenc plüssállatai ihlették, akik közül a legnagyobb méretű Füles volt, még az 50 centis Micimackót is túlszárnyalta 65 centis magasságával. Az eredeti plüssök a New York-i Központi Gyermek Könyvtárban vannak állandó kiállításon, kivéve a pici Zsebibabát, akit Christopher elvesztett még 1930-ban egy almáskertben.
„Te nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?”
***
„Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.”
„Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.”
***
„Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.”
„Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?”
***
„Emlékszem, de mindig elfelejtem, mikor rágondolok.”
„Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.”
***
„Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.”
„Ez nem stimmel. Valaki csak bent van, ha egyszer azt mondta, hogy senki. Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell.”
***
„Szerencsés vagyok, hogy van valamim, aminek nagyon nehéz búcsút inteni.”
