“Ne sírj”! – Hányszor hallottuk már életünkben, hogy nem illik sírni, inkább “viselkedjünk”, legyünk erősek? Ez a nevelési elv generációról-generációra öröklődött, és sokan még most is azt tartják helyesnek, ha elfojtják érzelmeiket.
Ha elfojtjuk a sírást, gyakorlatilag megtagadjuk az érzéseinket. Gyerekkorunkban már azt a tanítást kaptuk, hogy nem szabad sírni, mert “kigúnyolnak”, “kinevetnek”, “nem szabad kimutatni a gyengeségeinket”, és ezek a viselkedési minták felnőtt korunkban is megmaradnak.
“Amikor azt mondják nekünk, hogy ne sírjunk, attól a pillanattól kezdve megtagadják tőlünk egész létezésünket. Megtanuljuk, hogy soha nem fogadnak el, ha kimutatjuk szenvedéseinket, éppen ezért úgy döntünk, hogy nem mutatjuk ki érzéseinket. Megpróbálunk egyre nagyobb távolságot tartani érzéseinktől, és ezért egy igen mély szakadék alakul ki a tulajdonképpeni belső énünk és köztünk.
Nem mutatjuk ki érzelmeinket, és végül úgy érezzük, hogy valósággal leragadunk elménkben és testünkben, az alkalmatlanság, és a teher érzésével élünk, és magunkkal cipeljük a feldolgozatlan érzelmi nehézségeket” – magyarázza Andra Tănăsescu pszichológus.
Egy sor megküzdési mechanizmust sajátítunk el a problémák feldolgozása érdekében
A szakember szerint végül olyan mechanizmusokat alakítunk ki, amelyek miatt már nem reagálunk érzelmileg, ha azt hisszük, hogy az érzelmi megnyilvánulás rossz. Egyre racionálisabban kezdünk viselkedni, és odáig juthatunk el, hogy amikor olyan új eseményekkel szembesülünk, amelyek erős érzelmeket váltanának ki belőlünk, egyszerűen nem reagálunk azokra.
Vannak, akiket azért ítélnek el, mert nem mutatják ki az érzelmeiket, az ilyen emberekről sokszor azt tartják, hogy keményszívűek, nagyképűek, és nem tudják élvezni az életet.
“Az érzelem energia. Mint az áram, amely áthalad a kábeleken, és táplálja a hozzá csatlakoztatott eszközöket, úgy az érzelmeink is táplálják a testünket. Ha véletlenül erős érzelmeket élnénk is meg, gyorsan elzárjuk őket egy képzeletbeli dobozba, gyakorlatilag blokkoljuk ennek az életerőnek az energiáját, és nem hagyjuk megnyilvánulni őket.
A testben megrekedt energia szétáramlik a szervezetben, így az érzelmek visszaszorítása miatt testileg betegedhetünk meg” – fogalmaz a pszichológus.
Az érzelmek gyakran a másokkal való interakciók során jönnek létre, ezért dönthetünk úgy, hogy korlátozzuk vagy akár leállítjuk a másokkal való nem kívánt interakciót. Így könnyebb elkerülni az új érzelmek átélését, a kihívásokat, mint az esetleges új, előre nem látható kihívásokkal szembesülni.
“A sírás mindig indokolt és helyénvaló, mivel abban a pillanatban nem tudjuk másképp kifejezni az érzéseinket. Ha nincs kéznél más kifejezésmód, elfojtjuk az érzéseinket, és elkezdünk robotpilóta módjára viselkedni” – teszi hozzá a pszichológus.
Mi segíthet akkor, amikor a gyerek látszólag „a semmiből” elkezd sírni?
– A szakember szerint ilyenkor a legjobb, ha empatikusan meghallgatjuk a másikat, hagyjuk, hogy felismerje az érzelmeit, nem feltétlenül kell minden helyzetben tanácsot adni.
– Verbalizáció – nevén nevezi az érzését, hogy később felismerhető legyen.
– Tisztelet – szembesülünk az érzelmekkel, és tiszteletben tartjuk őket, elfogadjuk a maguk valóságában, nem próbáljuk elbagatellizálni őket.
– Megértés – megpróbáljuk megbeszélni valakivel, hogy mi is történik bennünk. Valakivel, aki segít az érzelmeik kezelésében és szabályozásában, a felfedezésben. Ez egy igen fontos lépés ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabbak lehessünk, és kezelni tudjuk az érzelmeinket.
Forrás: filantropikum
