“Ha a nevetés fertőző, tegyünk azt járvánnyá!”
Valószínűleg sokszor voltunk már olyan helyzetben, amikor egyszerűen ragyogtunk a boldogságtól olyannyira, hogy ezt az érzést meg akartuk osztani az egész világgal, és erre válaszul csak rosszalló pillantásokat és elutasítást kaptunk cserében.
De miért is zavarja a belső fény a sötétségben élő embereket?
Valójában ez általában így van. Az életben vannak olyan emberek, akik szó szerint tele vannak világossággal és megvilágítanak mindent, ami körülöttük van, és vannak mások, akik „sötétben élnek”, mérgező énjükkel próbálva negatív hatást gyakorolni rájuk.
A legérdekesebb dolog pedig az, hogy ezek a mérgező személyek pontosan akkor jelennek meg, amikor annyira boldogok vagyunk, hogy legszívesebben „az egész világot átölelnénk”, megosztva ez által örömünket.
“Az irigység ezerszer rosszabb, mint az éhezés, mert ez esetben valójában szellemi éhségről beszélünk!” – mondta Miguel de Unamuno, spanyol filozófus.
Valójában az igaz barátok azok, akik nem csak a nehéz helyzetekben támogatnak bennünket, hanem osztoznak a mi örömünkben és a boldogságunkban is. A fény és a sötétség az emberi természet része. Lélekben van, aki tele van világossággal, mások sötétséggel, azaz az irigységgel és a haraggal.
A probléma az, hogy bizonyos helyzetekben kommunikálnunk kell a „sötétség képviselőivel”, és el kell mondanunk nekik, hogy ők azok, akik megmérgezik a mi „ragyogásunkat”. Az igazság az, hogy néhány embernek szüksége van arra, hogy elvegye tőlünk a világosságot, hogy jobban érezhesse magát, mivel a lelkében a gonosz él és ereikben az irigység folyik.
De ha valaki nem képes együtt örülni velünk, akkor mit tehetünk?
Amikor szívünk tele van örömmel, szaladunk megosztani azokkal, akiket jól ismerünk. Mindenki a saját maga módján teszi ezt. Valaki ír egy bejegyzést a közösségi hálóra, valaki felhív és elmondja a legfrissebb híreket, mások verset írnak… Sokféle módja létezik, de a lényeg ugyanaz – meg akarjuk osztani az örömünket valakivel.
De olykor a világosságunk a reménytelen sötétséggel találja szemben magát. Az irigység és a gonoszság sötétségével. És ilyenkor van, hogy a fény elhalványul… Mintha valaki repülés közben vágná le a szárnyainkat. Az érzelmek elhalványulnak, és az öröm valahová eltűnik… Ha ezt éljük át egy baráttal vagy a szeretett személlyel, ideje gondolkodni azon, hogy miért is vagyunk még együtt vele.
A boldogság valóban fertőző, de csak azok számára, akik belülről is képesek ragyogni.
A „sötétség embereinek” a más öröme, kellemetlenséget és agresszióra való hajlamot okoz. És ebben nincs semmi felénk irányuló indulat! Egyszerűen ezek az ők egészségtelen reakcióik kizárólag saját komplexusaikból erednek.
A mi fényünknek pedig ragyognia kell, és örömmel kell betöltenie ezt a világot. És a sötétben élő embereknek nem szabadna ebben megakadályozniuk. Ennek érdekébe inkább távolodjunk el tőlük, és továbbra is élvezzük az életet!
