A férj kómába esik, a felesége pedig minden áldott nap a beteg ágyánál ül.
Amikor a férfi végre felébredt a kómából, megérezte a felesége közelségét, és könnyekkel telt szemekkel suttogni kezdett neki:
– Édesem, egyszerűen hihetetlen, hogy mindig velem voltál, jóban, rosszban is. Ott voltál, amikor teljesen leégtem anyagilag, és támogattál. Ott voltál, amikor az üzletem csődbe ment. Ott álltál az én pártomon, amikor tartozásom volt. Itt maradtál velem, amikor elvesztettük a házunkat. Itt voltál velem, csendben az oldalamon, amikor az egészségem romlani kezdett. Tudod mire jöttem rá?
– Mire, drágám? – kérdezi a nő kedvesen.
– Hogy te magad vagy a balszerencse!