Kovács és Nagy meghalnak. Nagy a mennybe, Kovács a pokolba kerül. Telik-múlik az idő. Nagy baromi jól érzi magát a mennyországban. Fehér ruhás lányok legyezik, a legjobb ínyencfalatokat eszi, miközben gyönyörű zene szól. Egyszer csak meglátogatja Kovács. Nagy örömmel mutatja be neki a mennyország szépségeit, de Kovács csak csóválja a fejét.
– Szép, szép, de nem az igazi. Semmi izgalmas nincs itt, mindenki alszik, tiszta unalom az egész. Bezzeg a pokol! Bombázó csajok iszap birkóznak, a másik helyen sztriptíz, ráadásul azt a csajt szeded föl amelyiket akarod, vérpezsdítő zene egész álló nap, pia minden mennyiségben, na ez látod igazi buli, de te csak maradj itt én megyek vissza.
Nagy elkezdi törni az agyát:
– Végülis igaza van, egy kicsit uncsi ez a mennyország, megnézem magamnak azt a poklot.
Le is megy, bekopog a kapuján, abban a pillanatban két ördög közrefogja, beledobják egy üstbe és forró szurkot öntenek rá. Nagy kétségbeesetten ordít:
– De hát hol vannak a nők, a pia, a buli?
Mire a Sátán:
– Ezt mégis ki mondta neked?
– Hát a Kovács.
– Kovács, Kovács, milyen Kovács? … Jaaa, a marketinges Kovács!
